George és én, egy kétszobás lakásban, Hove-ban (Egyesült Királyság), töltöttük a karantént. Nekünk a kettőből egy jutott, a másikat, barátunk, Alex foglalta el. Számunkra egyetlen térből lett a nappali, az ebédlő, a stúdió és a háló. A szoba, a galéria miatt alacsony mennyezettel rendelkezett, embernagyságú asztal és székek nélkül. Minden nap új megoldásokat találtunk ki, hogy hogyan teremtsünk helyet. Jóga blokkokon ültünk, amikor a teánkat kortyolgattunk, és a dohányzóasztalt ide-oda tologattuk, hogy kinyújthassuk a lábunkat. A legtöbb gond saját magunkkal akadt: túl sok végtagunk volt, egy apró szobára.  

A Tetris-sel a lezárás kezdetén ismerkedtem meg. Ez a videojáték, amelyet Alexey Pajitnov (1984) tervezett, és amely különféle tudományos kutatások alapjául szolgált, hajlamos az agykéreg megvastagítására, az agy hatékonyságának javítására, valamint a problémamegoldó képesség fejlesztésére. A karantén alatt a Tetris-sel való játszás rutinná vált: verseny volt és kihívás, amire az elménknek szüksége volt egy olyan életben, amely egy időre „megszűnt”, hogy a játékban, és a fejünkben folytatódhasson. Ehhez alkalmazkodnunk, és alakulnunk kellett.

Lassan átálltunk George-gal, az aggasztó hírek és statisztikák követéséről, elhalasztott feladataink elvégzésére, de közben mindig szakítottunk egy kis időt a Gameboy-ra is. Ez volt a módja annak, hogy elfogadjuk, lehet, hogy nincs válaszunk a COVID 19-nal kapcsolatos kérdésekre, de megváltoztathatjuk a körülöttünk lévő elemeket, problémánkat elkaphatjuk a másik végéről és megfelelő helyére illeszthetjük azt.

Szép párhuzam volt azt látni, hogy miközben fejlődtünk a játékban, összehangba kerültünk egymással. A folyamatos hely-igényt felváltotta a harmónia.  Fejünkben a Tetrimino-k a helyükre hullottak, és ezzel mintha kapcsolatunknak építettük volna várat, virtuális építőkockákból. A projekt kivitelezéshez kézzel rajzolt formákat, újrahasznosított kartonokat, papírokat, nyomtatást és montázstechnikát használtam. Az alakzatok egymásba illesztésével, a folyamat, lehetőséget adott az egyensúly, a teljesség és a cselekvés ábrázolására. Egyes kompozíciók feltárják a súlyviszonyokat: amikor egyikünk érzelmileg vagy mentálisan jobban érintett volt.